A szédülés (vetigo) és szédülékenység (dizziness) a civilizációs ártalmak valamint a lakosság elöregedése miatt egyre gyakoribb megbetegedések. 

A szédülés olyan érzés, mintha forogna az emberrel a világ. A fej helyzetváltoztatása, hirtelen felülés vagy a mozgás rontja a panaszokat, ami néha annyira súlyos lehet, hogy hányingert és hányást is okozhat.

Az esetek többségében a szédüléssel együtt rendellenes, ritmusos szemmozgások (szemteke rezgés, nystagmus) is megjelennek.

A szédülés időtartama másodpercekig, percekig, hetekig, vagy akár hónapokig is tarthat.

 

A szédülés formája szerint lehet tartós vagy rohamszerű. Szédülést kiváltó tényezők lehetnek a fej- és testmozgás, köhögés, préselés.

A szédüléses kórképek 50%-át a perifériás egyensúlyszerv károsodások (vestibulopátiák), 10-25%-át a pszichogén szédülések adják.

A centrális okok előfordulási gyakorisága 10-15%, a belgyógyászati betegségeké 10-13%, ismeretlen eredetű 4-5%.

 

 

Testhelyzetünk érzékelése

 

Testhelyzetünk érzékelésére és az egyensúlyunk megtartására a belső fülben elhelyezkedő egyensúlyszerv (vestibuláris rendszer) segítségével vagyunk képesek.

A vestibularis rendszer lineáris és szöggyorsulást képes érzékelni.

Lineáris gyorsuláson egyenes vonalú gyorsulást, szöggyorsulás alatt pedig a forgómozgás sebességének változását értjük.

A lineáris gyorsulás érzékelése az otolith apparátus feladata, míg a szöggyorsulás érzékelését a félkörös ívjáratok végzik.

Az otolith apparátus érzékelő elemei a maculák, melyekből a macula utriculi horizontális, a sacculus maculája a sagitális síkban helyezkedik el.

 

Az ívjáratok működése a folyadékok tehetetlenségén alapszik.

Mindegyik ívjáraton egy tágult szakaszt találunk, az ún. ampullát.

Ebben helyezkedik el a crista ampullaris, ami az érzékelő szőrsejteket tartalmazza.

Az egyensúlyszerv rendszer anatómiája és élettana szoros kapcsolatban áll a központi idegrendszer magasabb agykérgi központjaival.

Az idegrendszer feladata, hogy az egyensúlyszervből jövő információkat összehangolja a látás és a belső szervek (proprioceptiv) receptoraiból jövő ingerekkel.

Ennek a rendszernek a működési zavara eredményezi a szédülést.

Szédülés-élmény akkor keletkezik, ha az egyensúlyszervből, az izmokból és a szemből beérkezett ingerek nem összehangoltak, hanem egymásnak ellentmondó információkat szállítanak az agy fele.

A három inger közül egy rendszer kiesését az agy bizonyos idő után kompenzálni képes.

 

A szédülés (dizziness) formái

Vertigo

 

A vertigo az egyensúlyszervi funkciózavarból származó általános mozgásélmény (mozgáshallucináció), ami forgás- vagy dőlésérzést eredményez.

Ez az érzés minden helyzetben megvan, és a fejmozgás súlyosbítja.

Szemtekerezgés (nystagmus), hányás, verejtékezés, pulzus szám csökkenés (bradycardia), vérnyomás emelkedés, sápadtság kísérheti.

Oka, az egyensúlyszerv (perifériás vestibularis készülék) vagy a vestibularis idegi magvak és összeköttetéseinek zavara.

 

 

Diffúz szédülés (dysequilibrium, light-headedness)

 

A diffúz szédülés általános egyensúly-bizonytalanság, állási és járási nehézség, lebegésérzés, a közelgő ájulásérzést jelent.

Esetenként nehezen különíthető el a megszédüléstől (praesyncopétól), de a tudatvesztés nem jellemző.

Mechanizmusa nem egységes. Az egyensúlyszervi hatások mellett az agy elégtelen vér-, oxigén- vagy vércukorellátása is szerepet játszhat.

 

Atípusos (psychogén) szédülések

 

A psychogén szédülések nem illeszkednek az előző csoportokba.

A szédülés jellegzetes kiegészítő tünetei (nystagmus, Romberg pozitivitás, stb.) hiányoznak.

A beteget pszichés zavarok jellemzik, különös tekintettel a szapora légzésre  (hyperventilatio) való hajlamra.
 

Elkülönítendő állapotok

Kis ájulások, praecollapsus (incomplet syncope formák


 

Praecollapsusra jellemzőek a sápadtság, verejtékezés, gyengeség, nyomás a gyomorszájban, látáselsötétülés, a lábak megroggyanása.

A lefekvés azonnali megkönnyebbülést okoz a betegnek.

Kiemelkedő jelentősége van az alkalmi alacsony vérnyomásnak (hypotensió).

 


 

Motoros inkoordináció

 

Motoros inkoordináció a kisagyi vagy testérzési (proprioceptiv) működési zavarok következtében alakul ki.

Ilyen esetben egyensúly-bizonytalanság jelentkezhet, amit gyakori megfogalmazás szerint a beteg "a lábaiban érez", azaz "nem a feje szédül". Vegetatív tünetek nem kísérik.
 

 
 

Komplex részleges (pszichomotoros) epilepsziás rohamok:

A pszichomotoros epilepsziás rohamokra jellemző a hirtelen dezorientáctió, memória-kiesés, a realitásérzés megszűnése, inkoordinált mozgási automatizmusok, orális automatizmusok.
 

Vannak olyan komplex részleges rohamok is, amelyek legelső tünete az igen heves, rövid forgó jellegű szédülés ("vestibularis epilepsia").

Ezek a tünetek természetesen antiepileptikummal kezelendők.

 
 

A perifériás funkciózavarok kompenzációját számos hatás befolyásolhatja.

 

A szédülés utáni kompenzácót lassítják az alkohol, és számos gyógyszer használata.
 

A kompenzációt gyorsítják a koffein, gingko biloba, hormon készítmények és gyógyszerek alkalmazása.
 

A szédüléseket eredetük szerint számos csoportba sorolhatjuk.

 

 
 

I. Túlnyomóan vestibularis eredetű szédülések

 

A vestibularis eredetű szédülések az egyensúlyszervből (perifériás) és az egyensúlyszerv központjának (centrális) károsodásából származhatnak.
 

A perifériás egyensúlyszerv károsodására jellemző a harmonikus vestibularis tünet együttes (a nystagmus lassú komponense, valamint a dőlés és a félremutatás iránya egybeesik), heves szédülésélmény és kifejezett vegetatív tünetek.
 

Gyakori a szédüléssel egyidejű halláskárosodás, viszont más kísérő ideggyógyászati tünet nincs.





A centrális vestibularis károsodás jellemzői, hogy a harmonikus jelleg nem kötelező, többnyire nincs is meg (disharmonikus tünetek), a szédülésélmény és a vegetatív tünetek enyhék vagy hiányoznak.
 

A centrális vestibularis károsodáshoz gyakran társulnak egyéb agytörzsi (nuclearis agyideg-, hosszúpálya és cerebellaris) kísérő tünetek.

 


 

1. Benignus pozicionális paroxysmalis vertigo

 

A belsőfül eredetű szédülések között ez a típus a leggyakoribb.

Ezt a betegséget a Nobel-díjas Bárány Róbert írta le 1921-ben.

 Hányingerrel kísért rövid szédülési rohamok jellemzik, amelyeket mindig meghatározott fejhelyzet, meghatározott mozgás (pl. megfordulás az ágyban, felülés, fejfordítás jobbra vagy balra, stb.) provokál.

A benignus pozicionális paroxysmalis szédülés tartama rendszerint csak 2-5 sec, de 30 sec.-nál mindig rövidebb.

Ismétlésre az intenzitás csökken, majd kialszik.

A nystagmus forgó jellegű (rotatoros) és felfelé ütő is lehet. A kiváltó mozdulathoz képest a nystagmus iránya ellenkező irányú mozgásra megfordul.

A tünetcsoport enyhe fejtraumát vagy neuronitis vestibularist követően is megjelenhet.

A 6-7. évtizedben ez a szédülésforma a leggyakoribb.

 

A benignus pozicionális paroxysmalis szédülés oka az egyensúlyszerven belül az otolith rendszer féloldali zavara, az otoconia.

A szédülés oka, hogy trauma hatására vagy spontán módon levált calcium-karbonát tartalmú mészkristályok kerülnek az utriculusból a félkörös ívjáratokba (90-95%ban a hátsó félkörös ívjáratba).

Ettől kezdve bizonyos, meghatározott irányú fejmozgások kóros ingerületi állapotot idéznek elő.

Az otolithek fajsúlya nagy, ezért a szöggyorsulás közben tehetetlenségüknél fogva elmozdulnak és kóros ingerületet generálnak.

A benignus pozicionális paroxysmalis szédülés kezelésének lényege a pozició tréning, ami az otolitheknek a félkörös ívjáratból való eltávolítását — és egyesek szerint széttördelését célozza.

A manőverek videó változata megtekinthető: http://www.neurology.org/cgi/content/full/63/1/150

Vannak centrális vestibularis eredetű pozicionális vertigo- és nystagmus-formák is, amelyek korántsem mind jóindulatúak!

 

2. Neuronitis vestibularis

 

Neuronitis vestibularis esetén kizárólag az egyensúly ideg (n. vestibularis) bántalma jelentkezik, a hallóideg (n. cochlearist) nem érintett.

A neuronitis vestibularis a második leggyakoribb vestibularis szédülési forma, előfordulása a 6. évtizedben tetőzik.

Hevenyen kezdődő, harmonikus vestibularis tünet együttes, amely igen súlyos vegetatív tünetekkel jár.

A fejmozgás a forgó szédülést és a hányást kifejezetten fokozza, ezért a beteg eleinte igen elesett, ágyhoz kötött, meggyötört állapotban van, esetenként akár halálfélelem is kínozza.

A javulás az említett vestibularis kompenzációi révén néhány nap, esetleg 1-2 hét alatt következik be.

A neuronitis vestibularis egyértelműen jóindulatú betegség, de visszaesés lehetséges, amit lázas állapot, vírusfertőzés, esetenként alkoholfogyasztás, stb., idézhet elő.

Igen ritkán előfordulnak olyan egyensúlyszerv gyulladások (labyrinthitis) is, amelyek a neuronitis vestibularishoz hasonlítanak, de a hallószerv is érintett lehet, így, a hallás is romolhat.

A neuronitis vestibularis pontos oka nem kellően tisztázott. Gyakori az előrehaladott vírusfertőzés (pl. herpes vírus), de a belsőfül keringési zavara is valószínűsíthető.

A neuronitis vestibularis kezelése során az első 1-3. napon hányáscsillapítók, nyugtatók szedése, ágynyugalom javasolt.

A fejmozgások kerülése ajánlott. A 4. naptól a gyógyszerek csökkentése, majd elhagyása ajánlott.

 
 

3. Ménière szindróma

A Méniére szindrómára a hallóideg (n. acusticus) és az egyensúly ideg (n. vestibularis) kórjelei egyaránt megtalálhatók.

A Méniére betegség vissza-visszatérő, néhány órás rohamok formájában jelentkezik.

Jellemző a hirtelen kialakuló fülzúgás és halláscsökkenés, valamint heves vegetatív tünetekkel, főleg hányással kísért forgó jellegű szédülés.

Krónikus tünetként gyakori még a folyamatosan romló hallás.

Gyakran a Méniére betegséghez személyiségváltozás (a süketeknél gyakori gyanakvás, paranoiditas) is társul.

A Méniére betegségben a roham bevezető tünetei a nyomásérzés a fülben, a hangok eltorzulása és zajérzékenység.

A vestibularis ingerelhetőség roham alatt fokozott, utána átmenetileg kiesik.
 

A Méniére betegségben nagyothallás csak lassan fokozódik, de sajnos az alacsony, mély (beszéd-) frekvenciákon kezdődik, ezért relatíve hamar problémát okoz.

Az idegi jellegű hallásvesztés miatt jellemző a kóros hangosság fokozódás, az un. recruitment jelenség.

A tünetek kezdetben féloldaliak, de később 10-30%-ban kétoldalivá válnak, és teljes süketséget okozhatnak.
 

A Méniére betegség kórlefolyásának lényeges eleme az endolympha mennyiségének akut megnövekedése, a hártyás labyrinth hydropsa (duzzanata).

A tüneteket a sóterhelés, a test elsavasodása súlyosbítja.

A sószegény diéta és mellette a szervez savtalanítása, méregtelenítése javasolt.

A Méniére betegség kezelése során a rohammentes intervallumban nikotin és alkoholtilalom, sószegény és lúgosító diéta javasolt.

 Ha a kezelés elégtelen, akkor végesetben egyensúlyszerv gyógyszeres roncsolása, saccotomia vagy az egyensúly ideg átvágása is szóba jöhet.

4. "tengeri betegség", (kinetosis motion sickness)

A tengeri betegség egy természetes fiziológiás ingerszédülés, amit járműben való utazás (autózás, hajózás, repülés, űrutazás, stb.) vált ki.

A tengeri betegség keletkezésében lényeges szerepet játszik, hogy a szemből és egyensúlyszervből ellentmondó információk jutnak az agyba.

 Ez például, akkor jöhet létre, ha valaki a mozgó autóban olvas, vagy a himbálódzó hajón zárt kabinban tartózkodik.

Ilyenkor a látási benyomások azt sugallják, hogy nincs mozgás, aminek az egyensúlyszervi és a testből jövő ingerérzések élénken ellentmondanak.

Ennek következménye kínzó szédülés lesz, amihez erőteljes verejtékezés, émelygés és hányás társul.

A tengeri betegség kezelése gyógyszeresen hányáscsillapítók, antiemeticumok (pl. Daedalon®, Torecan®) alkalmazásával történik.

A tengeri betegség tünetei csökkenthetők a látási kontroll megtartásával, a fej fixálásával, fekvés során a mozgás irányába eső hossztengely helyes megválasztásával.

A tengeri betegség megelőzésében a szoktatásnak az un. "vestibularis tréningnek" lehet szerepe.

 

5. Perilympha fisztula

A perilympha fisztulát a belsőfül kerekablak membránjának (fenestra rotunda) szakadása okozza, ami szédüléssel, hirtelen halláscsökkenéssel jár.

Erőlködés, nyomás trauma (barotrauma), búvár-merülés, trombitálás, üvegfúvás stb. idézheti elő.

A kerekablak membránjának szakadására hajlamosíthatnak egyes műtétek, például előzetes stapedectomia.

A perilympha fisztula kezelése a 2-3 hetes ágynyugalom, a hasprés működtetésének elkerülése (köhögéscsillapítók).

Rendszerint spontán gyógyul, de esetenként fülsebészi beavatkozás is szükségessé válhat.

 

6. Traumás szédülés

Koponya- és nyaki gerincsérülés, valamint nyomás trauma (barotrauma, búvárkodás) után az egyik leggyakoribb panasz a szédülés.

A traumás szédülés oka sokszor kevert, mert az egyensúlyszerv károsodása mellett gyakran központi idegrendszeri és pszihés komponensek is előfordulnak.

A leggyakoribb okok az egyensúlyszerv és az agytörzsi magvak rázkódása.

Ritkábban fordul elő a koponyaalapi piramiscsont törése, a hallóideg (n. acusticus) és az egyensúlyideg (n. vestibularis) károsodása.

A leggyakoribb ok a traumák során leszakadt calcium-karbonát tartalmú mészkristályok okozta otoconia.

I/b.) Centrális vestibuláris szédülés

A centrális vestibuláris szédülés a perifériás szédülésnél általában kevésbé intenzív, szubjektív szédülésélménnyel és vegetatív tünetekkel jár.

A szédülés többnyire tartós, és egyéb idegi neurológiai tünetek is társulnak hozzá.

Így az agytörzsi keringészavarban (vertebrobasilaris ischaemia) a szisztémás szédülési epizódot átmeneti látásvesztés, kettőslátás (diplopia), motoros beszédzavar (dysarthria), végtaggyengeség és érzészavar kísérheti.

Ha a belsőfülnél is keringészavar lép fel, akkor halláskárosodás csatlakozhat hozzá.

A vizsgálat során agytörzsi tünetekkel együtt jelentkező szabálytalan nystagmust láthatunk, ami centrális eredetű szédülésre utal.

Az agytörzsi ischaemiás infarktus igazolására az MRI, az érelváltozások tájékozódó jellegű vizsgálatára pedig az ultrahang vizsgálat alkalmas.

Ugyancsak centrális eredetű szédülést okozhatnak a különböző kisagy-hídszögleti daganatok, a sclerosis multiplex és a basilaris migraine.

A daganat és sclerosis multiplex esetén a szédülés tartósabb vagy krónikusan visszatérő lefolyású, míg a típusos vertebrobasilaris roham csak néhány percig tart.

 

II. Diffúz szédülések

A diffúz szédülések igen heterogén, sokféle kóroktanú kórképet és tünetcsoportot foglalnak magukba.

Az centrális vestibuláris szédülésektől való elkülönítésük nem egészen éles, mert gyakran szerepel bennük vestibuláris résztényező is, ami mellett a központi idegrendszer vér-, oxigén- vagy glucose-ellátásának zavara, vagy valamilyen endo- vagy exotoxicus állapot a döntő tényező.

Az elhatárolás nem éles a különféle ájulásokat megelőző állapotok, valamint a vizuális és a testérzési (proprioceptiv) zavarok, valamint a kisagyi működészavarok által okozott egyensúlybizonytalanság felé sem.

 
 

Gyógyszerek mellékhatásai

A diffúz szédülés okai között gyakoriság alapján, az első helyen említendők a különféle gyógyszerek mellékhatásai.

A gyógyszerek már enyhe túladagolás vagy egyéni túlérzékenység esetén is gyakran okoznak egyensúlybizonytalanságot és inkoordinációt.

A gyógyszerkönyvben fellelhető szinte valamennyi csoport szerepel közöttük.

Különleges helyet foglalnak el, a fület és az egyensúly szervet közvetlenül károsító ototoxikus, és vestibulotoxikus szerek, (streptomycin, gentamycin, salicylatok, chinin, továbbá a diphenylhydantoin és a carbamazepin), amelyek túladagolása esetében a betegek a szédülésen kívül fülzúgásról és halláscsökkenésről is panaszkodnak.

A vizsgálatok során többirányú nystagmust, bizonytalan ataxiát és motoros beszédzavart (dysarthriát) is észlelünk.

Egyéni túlérzékenység esetén hasonló jelentőséggel bírnak az antihistaminok, az alkohol, a nyugtatók (különös tekintettel a Seduxenre és a Sevenálra), az antidepresszáns gyógyszerek, a hypnotikumok, antiparkinson szerek, stb.

A kezelésben a legfontosabb a toxikus gyógyszer adagolásának megszüntetése.

A legtöbb ilyen károsodás visszafordítható, de pl. az aminoglycosid antibiotikumok által okozott toxikus hatás maradandó lehet.

 
 

Az álló helyzetű ájulás (orthostaticus hypotensio)

Az álló helyzetű ájulás (orthostaticus hypotensio) és a szédülés összefüggése jól ismert.

Leggyakrabban a vérnyomáscsökkentő és az erek tágulatára ható szerek (vazoaktív szerek), a vízhajtók, továbbá a nyugtatók, valamint az antiparkinson szerek mellékhatásaként jelentkezik.

Okozhatja még a bármilyen okból létrejött súlyosabb vérszegénység (anaemia), folyadékhiány (hypovolaemia), sóvesztés, jelentkezhet alkoholizmusban, cukorbetegségben, diabetesben, Addison kórban, stb.

A megelőzésben segít a felkelés előtti ágytorna és a mindkét alsóvégtag combtőig való rugalmas pólyázása.

 

Szívbetegségek

Szívbetegségekben a szédülés tartós a ritmus zavarokhoz, a szív fejlődési zavarok közül pedig az aorta szűkülethez
(stenosishoz) társul a leggyakrabban.

Egyensúlybizonytalansággal járhatnak azonban a súlyos dekompenzációs állapotok is.

 

Egyéb belgyógyászati betegségek

Az egyéb belgyógyászati betegségek közül szédülés szempontjából a hiperviszkózitás szindróma, valamint a hypoglykaemiával járó állapotok (rosszul beállított cukorbetegség, diabetes, alkoholisták májkárosodása, stb.) a legfontosabbak.

Az alapbetegség kezelése többnyire a szédülést is megoldja.
Az endotoxicus állapotok (diabeticus, uraemiás és a hepaticus praekóma) és a különböző mérgezések tünettanában szintén gyakori a határozott irány nélküli szédülés.


A vírus fertőzés egy részéhez, amelyek nem járnak a neuronitis vestibularis jellegzetes képével, igen határozott, diffúz szédülés társulhat.

Szédüléssel járhatnak mind a magas-, mind az alacsony vérnyomás.

 

A nyaki gerinc meszesedés és kopás (Spondylogén vagy cervicogen szédülés)

A nyaki gerinc meszesedése és kopása, meghatározott fejmozgás által kiváltott, általában rövid tartamú szédüléses rohamokat eredményezhet.

Diagnózisukat az indokoltnál gyakrabban, és esetenként nem kellő megalapozottsággal mondják ki.

A kórjelzés akkor jogos, ha radiológiailag igazolt súlyos (!), nyaki meszesedés mellett, bizonyos nyak- és fejhelyzetekkel törvényszerűen reprodukálható módon (!) kiváltható, diffúz szédülés alakul ki.

A tüneteket feltehetőleg az okozza, hogy a nyakig csigolyák meszes tüskéi az agytörzsi ereket (artéria vertebralis) vagy közvetlenül mechanikusan nyomják, vagy a nyaki idegek irritációja révén görcsöt idéznek elő bennük.

A csigolyák degeneratív elváltozásain kívül az artériák scleroticus rendellenességeire és fejlődési variációira is gondolni kell, amelyek közép- vagy idősebb korban hajlamosítanak a hátsó területek vérkeringési zavaraira.
 

A diffúz szédülés differenciál diagnózisa

A látászavar vagy a mélyérzések zavara is egyensúlybizonytalansághoz és a mozgáskoordináció károsodásához vezethet.

Az alsóvégtagok testérzéseinek (proprioceptiv) zavara, polyneuropathia vagy a gerincvelői hátsókötél pályák nyaki gerinc meszesedése is diffúz, szédüléshez hasonló tüneteket okozhat.

Az ilyen egyensúlybizonytalanság különösen sötétben súlyos.
A Parkinson szindrómás, illetve a cerebellaris ataxiás betegek hasonlóképpen egyensúlybizonytalanságról panaszkodnak.

Ezek a betegek az "egyensúly-bizonytalanságot" nem a fejükben, hanem a lábukban érzik.

Kezelésüket az alapbetegségnek megfelelő gyógyszereken kívül a célzott gyógytorna és a járást segítő gyógyászati segédeszközök egészíthetik ki.

 

III.  Atypusos (pszichogén) szédülések

A pszichogén szédülés esetén gyakori a szorongás és/vagy a depresszió, valamint a légzésszaporulatra (hyperventilációra) való hajlam.

A kezelőorvosnak érdeklődnie kell az esetleges pszichiátriai előzmények után, és fel kell derítenie a szédülést és a társuló egyéb tüneteket kiváltó szituációkat.

Tisztázni kell, hogy a rohamhoz társul-e pánik érzés, végtag zsibbadás és a légzés frekvenciájának szaporulata?

A szubjektíve megélt szédülés nem alkalomszerű, hanem állandó jellegű panasz, annak ellenére, hogy a hyperventilatio és a pánik roham alkalomszerűen jelentkezik.

Pszichogén szédülés a markáns pánik szindrómán kívül más, kevésbé jellegzetes tünet együttesek keretében is előfordul.

A pszichogén szédülés kezelése nyugtatók, antidepresszívumok és támogató pszichoterápia.

Hova forduljon?

 Ha a fülpanaszok valamelyik tünete jelentkezik Önnél, akkor forduljon hozzánk bizalommal!

Dr. Vass Zoltán fülész szakorvos
Szakrendelés: 6724 Szeged Kálvária sgt. 51,
Kálvária tér és a Kápolna utca sarkán (Hamburgeres mellett)
 

Rendelés:  Hétfő, Szerda 17-19
Bejelentkezés:   06 20-397 4144

email: Studiomed@invitel.hu


szédülés ambulancia és klinika helye: