Dohányzás története

 A dohány növény és történelme

iNFÚZIÓS KEZELÉS elvonásos tünetekre ←

Ősidők óta ismert, hogy egyes meggyújtott vagy izzó növény füstjét beszívjuk, akkor vagy élénkítő, vagy ellenkezőleg, kábító hatást érünk el.

Már régen ismert volt, hogy ha a kendermagot tüzes kőre, később tüzes fémlapra hintették, majd fölé hajolva belélegezték, akkor kábító hatást értek el. 

Hasonló okból terjedt el a martilapu füstjének élvezete és Keleten az ópiumpipázás.

A dohányzás szokását Európában az indiánoktól vették át.

Feltehetően először Kolombus és társai láttak pipázó indiánokat.

Az első írásos emlék maga Kolombusz naplója.

Ebben a naplóban 1492. október 15-én a következő bejegyzést olvashatjuk:

 " E között a két sziget között, az öböl közepén találkoztunk egy kenuzó bennszülöttel, aki Santa Maria szigetéről Fernandinára evezett. Némi vizet és élelmet vitt magával, meg néhány szárított levelet, amit ők nagy becsben tarthatnak, hiszen már én is kaptam ajándékba tőlük ugyanezen növény leveleit."

Pár héttel később, egy másik sziget mellett elhajózva bennszülöttekről tesz említést, akik "füstöt isznak".

Maga az angol tobacco kifejezés az indiánok Y alakú pipája nevéből származik, amelyet ők tobago-nak neveztek.

Cortez és Pizarro hódító katonái szoktak rá először a dohányzásra.

Általuk került át ez a szokás a XVI. században Európába, ahol rövid ideig a dohányt csodanövénynek tartották: szirupot, kivonatot, főzetet, kenőcsöt, kristályt vagy pirulákat készítettek a leveléből, s majdnem minden betegség gyógyítására ajánlották. 

Portugáliából 1560-ban Jean Nicot francia diplomata terjesztette tovább, aki kertjében, saját használatára,  dohányt termesztett.

Az ő nevét őrzi a dohány Nicotiana tabacum és alkaloidjának nikotin elnevezése.

Magát a növényt annyira becsesnek tartották, hogy szentfű, isteni fű, szent kereszt füve, mindenre hasznos fű stb. elnevezésekkel illették, és nemcsak élvezeti szerként, hanem különböző megbetegedések gyógyszereként, sőt eleinte dísznövényként is használták.

 Angliában a dohányzás akkor vált népszerűvé, amikor 1586-ban a Nyugat Indiai vizekről hazatérő Sir Francis Drake, a híres kalóz, a dohánnyal megrakott Spanyol gályákat fosztogatni kezdte.

Elizabeth Királynő fényes udvarában Sir Walter Raleigh tette sikké és divattá az úri füstölést.

Elizabath királynő 1603-as halálát követően I. Jakab került a trónra, akinél Sir Walter Raleigh kegyvesztett lett.

Így a dohányzást is száműzték az udvarból és harcot indítottak a dohányzás ellen.

Hazánkban, állítólag a XVI. század második felében, a török hódoltsággal terjedt el a dohánytermesztés.

Ennek még az sem szabta határát, hogy más országokban, mint Törökországban és Angliában ekkor már halálbüntetéssel sújtották, az egyház pedig kiátkozással bűntette a dohányzókat.

Hazánkban a XVII. századból maradtak fenn olyan erdélyi rendelkezések, amelyeket a dohányzás szigorú visszaszorításának érdekében hoztak.

Általában pénzbüntetéssel sújtották a dohányzáson kapottakat.

Mindezek ellenére a dohányzás szokása és vele együtt a dohánytermesztés az egész világon elterjedt.

A dohány nagyüzemi termesztése 1612-ben kezdődött, amikor Pocahontas hercegnő férje, John Rolfe virginiai birtokára szállíttatott néhány palántát.

Míg 1619-ben 10 tonna dohányt exportáltak Európába, alig húsz évvel később már 750 tonnára emelkedett a forgalom.

A dohány az amerikai kolóniák aranybányájává vált.

A dohány növény elfüstölése hamarosan a kor divatos szokása lett, és mint minden újdonság, egy ideig Herba Panacea néven (vélt sokoldalúságára utalva) csodaszerként is funkcionált.

Mérgező tulajdonságai és veszélyes hatásai azonban már a 17. század folyamán kiderültek.

Ez volt az indok, hogy I. János, Anglia királya 1603-ban "A dohányzás ellenében" című rendeletével elsőként szervezett dohányfüstmentes kampányt.

Az eltelt századok folyamán fokozatosan bontakozott ki a harc dohányosok és nemdohányzók közt.

Az 1960-as évekre nyilvánvalóvá vált a dohányzás súlyos egészségkárosító hatása és, hogy a dohányárú forgalmazásából húzott haszon messze alulmarad a dohányzás okozta, elsősorban krónikus betegségek költségeivel szemben.

Az eredmények arra sarkallták a kutatókat és az egészségügyi minisztériumokat, hogy megkezdjék a dohányzás, mint szokás hátterének, azaz a dohányzás lélektanának feltárását, és hatékony leszoktató-programok kidolgozását.

A dohányzás indiánoktól eredő ősi formája a pipázás.

Emellett egyes népek és bizonyos foglalkozású egyének között a dohánylevél élvezetének más formája, így a tubákolás (dohánypor felszippantása az orrba) és a bagózás (különlegesen előkezelt, préselt dohány rágása) is elterjedt.

Az időt és figyelmet igénylő, bizonyos fokig nehézkes pipázás mellett és helyett elterjedt az összesodort dohánylevelekből készült szivar és kb. 100 év óta – először katonák által készített – papirosba csavart vagdalt dohánylevél, a cigaretta élvezete is.

Utóbbi ma a legelterjedtebb és legszokványosabb formája a dohányzásnak.

E szokás célja a dohánylevelekben található nikotin élvezete.
 

Ha  dohányzik és valamilyen tünete jelentkezik Önnél, akkor forduljon hozzánk bizalommal!

Dr. Vass Zoltán 

Fül orr gégészeti és audiológiai  rendelés Szegeden 

Szakrendelés: 6724 Szeged, Kálvária tér 16. 

Rendelés:  Hétfő, Szerda 16-19 Szombaton reggel is. 

Bejelentkezés:   06 70-635 5576,   06 20-397 4144

email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.